Érzelmi intelligencia fejlesztése - Mikortól?

Soha sem késő és soha sincs túl korán. Ez az én meglátásom, persze lehet mások mást gondolnak.

"Ha  magát az intelligenciát akarnánk meghatározni, rendkívül nehz feladatot vállalnánk. Nem véletlen, hogy ez eddig tökéletesen még senkinek sem sikerült. Túl sokan és túlságosan sokféle értelemben használják a fogalmat ahhoz hogy jól meghatározható tartalma legyen. Mindenesetre az intelligenciáról ma már nem csak gondolkodási képességekre asszociálhatunk, hanem a fogalomba a mozgási, érzelm vagy akár a társas készségeket is." (részlet: Hidas György-Raffai Jenő-Vollner Judit: Lelki köldökzsinor című könyvéből)

Nincs tehát korán, ahogy a könyvben is szó van róla. A lelki kötődés már a magzati korban megkezdődik. Az anya érzelmi állapot befolyásolja a gyermeket. Mi vagyunk a tükör számára és tőlünk tanul mindent.

Sőt még visszább ugrok kicsit az időben. Mikor még csak a gyermeket tervezgetjük, magunkon is dolgozhatunk. Az érzelmi intelligencia jelentése, hogy saját és mások érzelmeit megértsük, megfelelően érzékeljük azokat és pozitívan meg éljük őket. Tehát felnőtt korban is meglehet őket tanulni kezelni, fejleszteni. Az önbizalom, az tolerancia, a türelem mind olyan emberi képesség, amely fejleszthető, nincs életkorhoz kötve.
Ha gyermeket szeretnénk, először legyünk azzal is tisztában, hogy amíg a szívünk alatt hordozzuk őt, az apával együtt, ő mindent érez. Hiszen egyek vagyunk. Nem spiritisztikus dolgokról van itt szó, hanem egyszerű fiziológiás reakciról. Vérnyomás csökkenés, vagy épp az egekbe ugrás, hormonváltozások, stresszreakciók. Minden hatással van a kisdedre.
Ha az érzelmeinket megtanuljuk még a prenatális szakaszban megélni és pozitívan befolyásolni őket, nagyobb valószínűsség elkerülhetővé válik akár a gyermekágyi depresszió is.

A második trimeszterben már szeretünk beszélni a picihez. Ebbe minél többet vonjuk be apát és a nagyobb testvért is. Beszéljünk az érzéseinkről és az érzelmeinkről. De ne traktáljuk vele őt. "Tudod kicsim, anya most boldog, mert... ,vagy Tudod kincsem, anya most szomorú, mert..."

Ezt a gyermek születése után is nyugodtan használjuk. De már neki is nyugodtan mondhatjuk, mikor épp nem sikerül elkúszni a járóka egyik végéből a másikba, és sírásban tör ki: "Megértelek, mert dühös vagy, csalódott...stb vagy most". Nevezzük meg azt az érzést, amit valószínűleg érez. Honnan tudjuk, mit érez? Egyszerűen csak képzeljük magát a helyébe. Mi mit éreznénk ebben a helyzetben? Na jó persze jobb esetben mi nem fakadunk sírva, de a csalódottság érzése még mindig ott van bennünk.

Később mindezt játékos formában is beiktathatjuk a mindennapokba. Akár mesével, akár kártyajátékkal, vagy akár mozgásos formában is megtalálható megannyi lehetőség. De a lényeg, hogy beszéljünk róla. Később kérjük, hogy mondja ki ő is, hogy mit érez és próbálja megfogalmazni miért érzi azt.

Egy kitétel van azért. Ha nem megy ne erőltessük. Mindig találjuk meg azt a pillanatot, amikor mindenki nyugodt és lehet erről beszélni, vagy épp eljátszani.

Bátran ajánlom már a terhesség időszakában olvasni Kádár Annamária Lilla és Tündérbogyó című érzelmi intelligenciát fejlesztő meséit. Fantasztikus csodát képes művelni. (tapasztaltam a saját osztályomban és gyermekeimen is)

Csodás pillanatokat kívánok nektek a mindennapokra!

(Anikó)

Ui. Figyeld a blogot, mert hamarosan játékos feladatokkal és letölthető mesékkel jövök, akár e-book formában is. ;-)