Hiperaktív vagy mégsem?

Egyszerre van a pad alatt és a csilláron is? Biztos a hiperaktivitás diagnózisa? Vagy épp csak nagy a mozgásigénye és lehet így képes tanulni a gyermeke?

Annak idején szíven ütött egy odaszegezett mondat, miszerint a gyermekem hiperaktív. Nem tudtam ezzel a gondolattal megbarátkozni. Mint kiderült nem is kellett, mert aki mondta, teljesen félre lett informálva.

Manapság gyakran találkozok ezzel a kijelentéssel! De nézzük meg, hogy mi alapján lehet megkülönböztetni az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder) tüneteit.

Sajnos manapság gyakran dobálóznak ezzel a szóval - hiperaktív. Pedig jobb lenne, ilyenkor egy kis szülői együttérzés és hasznos nevelési tanács.

A mindennapos beszélgetésekben a nyugtalan, túlmozgásos gyermekeket sajnos beskatulyázzák ebbe kategóriába. Valóban hozzátartozhat ez a tünet is. De mikor is beszélünk pontosan ADHD-ról? Nem fogok idegen szavakkal fogalmazni, hiszen bízom benne, hogy kedves olvasóm is hétköznapi ember.

Három főbb tünetet lehet megkülönböztetni: nyugtalanság, figyelmetlenség, impulzivitás. Ez utóbbi viselkedésében úgy jelentkezhet, hogy könnyen lesznek mérgesek, szomorúak, vagy épp aggódók.

A hiperaktív gyerekek sosem fáradnak ki (ellentétben egy hipermotilis gyermekkel - de erről a típusról később). Néha olyan érzésünk támadhat, hogy egyszerre vannak több helyen, sőt mintha valami hiperhajtóművük lenne. Gyakori a tevékenységek váltása, zavarja a környezetét és figyelmük is rendkívül könnyen terelhető. Sőt néha olyan érzésünk is lehet, mintha minket felnőtteket észre sem vennének.

Peer Krisztina könyvében olvasható: "Az ADHD-t nagyon szemléltesen leírja egy hasonlat: a figyelem olyan, mint az ajtó, ami egy "normál" ember esetén csak kicsit van nyitva, tudja szűri a beáramló információt. Egy ADHD esetén ez az ajtó vagy teljesen nyitva van és minden információ bedől rajta, vagy teljesen csukva van ... Az impulzivitáshoz hozzátartozik az is, hogy a gyerek látszólag engedetlen reflexből ellenszegül a felnőtteknek, nem gondolja előre végig, hogy mit mond vagy tesz, hanem előbb teszi és után gondolkozik." /Mi bántja a gyermek lelkét?/

Először is nyugalom! Nem kell így lennie mindig. A túlmozgásos tevékenység elsőként serdülőkorban csökken, bár kihat a felnőtt korra például figyelemzavarral. Azonban kiváló terápiás módszerek segíthetnek számukra és természetesen szüleiknek.

- Komplex mozgásterápia (KATT IDE)

- Szakemberek gyógyszeres kezelése (ezt javasolnám utoljára, de ha kell, akkor kell!)

- Szülőket felkészítő tréningek.

- További terápiás lehetőségek

De azért van jó oldala is! Imádtam őket tanítóként. De tényleg! Néha megizzasztottak, de sebaj. Ugyanis ők voltak a legspontánabban segítő gyermekek. Ha a szertárból kellett hozni valamit, vagy épp kiosztani a felszerelést, ők voltak az első jelentkezők. Gondoskodásuk az eget verdeste, társaikkal igazságosak voltak. Óriási empátiával rendelkeznek. Megértők és együttérzők voltak a veszekedésekben. Gyakran ezek a gyermekek voltak a kibékítők. Szülőknek javaslom,  hogy nyugodtan fogják be hiperaktív csemetéjüket a házimunkába. Imádni fogják, persze akkor ha több tevékenységet válthatnak egymás után.

Így a végére! De mi van azokkal a gyerekekkel, akinek csak a mozgásigénye nagy és rendkívül érdeklődők? Semmi!
Őket nem szabad beletenni a "hiperaktív dobozba". Elfognak fáradni és nem kell szakemberhez vinni rendszeresen (de egy vizsgálat nem rossz).
Gondoljunk azokra a gyerekekre, akik előszeretettel billegnek a székkel, vagy kopogtatják a tollukat a padon. Nyugalom nem ők lesznek az elsők, akik az ADHD tüneteit fogják produkálni. Viszont ők lesznek azok, akik mozgáson keresztül tanulnak a legkönnyebben. Bizony ám! Van aki a mozgáson (kinesztetikusan), vagy a hallottakon  (auditív), vagy a látottakon (vizuális) keresztül képes tanulni. Te tudod melyik típusba tartozol? (Vizuális a válasza a legtöbb embernek) De biztos így van? A tanulási coaching-on kiderülhet.

Időpont kérése az alábbiak kitöltésével, vagy telefonon 20/296-9155