Iskolaérettség

Túlmozgékonyság, koncentrálási nehézségek, szorongás, agresszív viselkedés, közömbösség, óra alatti beszélgetés, étkezési zavarok, félelem az iskolától. Sorolhatnám még a tüneteket, ami az iskolaéretlenségre vezethető vissza.

Olykor könnyen veszik a lurkók az akadályokat, olykor sajnos előbukkan egy-egy váratlan betegség, hiszti, néhány könnycsepp, szorongás, fejfájás, hasfájás, hasmenés és hányás. Mi szülők pedig értetlenül állunk a helyzet előtt, gyermekünk egyre többször beteg, éjszaka felsír, felijed, fájlalja a pocakját, rágja a körmét... sorolhatnám az apró jeleket, amiket nem is biztos, hogy észreveszünk, csak már később vagy inkább későn. Gyermekünkben kialakul a szorongás, az elfojtás, de szeretne megfelelni, nem csak nekünk, hanem a tanító néninek / bácsinak. Mégis hogyan is segíthetünk, ha nincs időnk utána nézni? Ebben próbálunk most segíteni!

Mit tehetek azért, hogy ne maradjon le, hogy fejlődni tudjon?

Nos, erre a kérdésre keresem a válasz, és szeretném megosztani veletek mire is bukkantam. Egyszerű feladatokkal, az együtt töltött idő és mi magunk, szülők segíthetjük, a pedagógusok mellett, gyermekünk megfelelő fejlődését. Minden felnőttre, aki körülveszi a gyermeket, példaképként tekint, figyeli viselkedésüket, illetve utánozni kezdi azt. Ezért a legfontosabb, hogy a fürkésző szemeknek jó példát mutassunk, ne legyenek túl magas vagy túl alacsony elvárásaink gyermekünkkel szemben, és teremtsünk megfelelő érzelmi környezetet számára. Mindig tudassuk vele egy öleléssel vagy puszival, hogy bármi történik is, velünk meg tudja beszélni és közösen meg is tudjuk oldani. Ahhoz, hogy támogassuk gyermekünket ebben az időszakban, fontos megismerni mitől lesz a kislurkó iskolaérett.

A pszichológia, azon belül a fejlődéslélektan 6-7 éves korra, azaz latencia - megnyugvás - időszakára teszi az iskolaérettséget. A latencia időszakára jellemző, hogy gyermekünk egy olyan fejlődési szakaszba érkezik, ahol már a hisztik kezdenek csökkenni, nincs már a most és azonnal, gyermekünk megnyugszik. Már nem feltétlen a saját örömére, szükségleteinek kielégítésére figyel. Kezdi felfedezni környezetét, hogy az igazság, már nem feltétlen azonos azzal, amit ő gondol és mond, hanem egyre inkább az, amit lát és tapasztal. Elkülönül a gondolkodásában a jó az igaztól. Lassan gyermekünk lelkivilága megnyugszik, és egy segítőkész, érdeklődő, fogékony gyermekké alakul. Elkezd alkalmazkodni környezetéhez, szüleihez, testvéréhez, a kispajtásaihoz, az óvónénihez, tanítóhoz.

Figyel arra, hogy minden reggel és este fogat mosson, hogy a játékait a helyére tegye, hogy a reggelit megegye, hogy ne szaladgáljon át az úton, türelmesebben vár akár ebédre, akár az orvosnál. Ez az ő kis szabályrendszere. Ha valamit nem tart be a szülei vagy az óvónő, tanító kéréseiből, vagy nem tesz rendet a szobájában, nem mos fogat, bizony lelkiismerete jelez, hogy nem a megszokott szabályok szerint tevékenykedett, rögtön szorongás lesz úrrá rajta, fél a következményektől és csak sokszori kérlelésre árulja el, hogy mi a baja. Persze ekkor a legfontosabb, hogy a számára komoly dolgokat mi szülők is kellő komolysággal vegyük, bármennyire is képtelen, és a legszívesebben jót mosolyogva legyintenénk, hogy "majd holnap megcsinálod Kincsem". Gyermekünk megkönnyebbül, ha elmondhatja, és ha megbeszélheti velünk, hogy ez miért fontos, így még jobban erősíthetjük a kialakulóban lévő szabálykövetést.

Adjunk neki apró feladatokat, hiszen lassan gyermekünkben is feléled a teljesíteni akarás. Vonjuk be a házimunkába és most nem feltétlen a szemét kivitelére gondolok vagy a rendrakásra, hiszen ez már számára természetes lehet, hanem konyhában tevékenykedjen velünk, főzzünk együtt, a kisiskolás igazán élvezi, ha puszta kézzel panírozhatja a rántott húsnak valót, ha megpucolhatja a répát vagy a petrezselymet a levesbe, hiszen ilyenkor is velünk van, csodál minket, tanul tőlünk és nem utolsó sorban beszélgethet velünk. Fontos, hogy tanítsuk, ne oktassuk, biztos, hogy nem olyan gyorsan és ügyesen csinálja mit mi, de ha megmutatjuk hogyan is kell a hámozót használni, ha megtanítjuk, hogyan darabolja a paprikát. Máris feladatot adunk neki, és mivel ezt játékosan és együtt csináljuk, kialakul benne egy feladat tudat, melynek jutalma a dicséret és az élmény, hogy meg tudta csinálni a rá bízott feladatot. Az ún. Felettes énje (a szabálykövetésért és a feladattudatért felelős én = EGO) folyamatosan fejlődik, hiszen a sajátként megélt szabályokat, a látott és átvett értékrendszert beépíti személyiségében. Kisiskolásunk már nyit a vele egykorúak felé és szorosabb barátságokat is köt, mint az óvódás társaival, gyermekünk lassan "átpártol" a felnőttektől a vele egykorú tásaikhoz.

Vajon mit kell tudjon, mi az amit az iskolai felmérésen figyelnek? Hamarosan arról is beszámolok. (Kulikné Révész Brigitta)